Kiejtés

  • IPA: /ˈkurkːu/, [ˈkurkːu]
  • rím: -urkːu
  • szótagolás: kurk‧ku

Főnév

kurkku

  1. torok
  2. gége

Etimológia

Tkp. *kurko, finn-volgai szó.

Kiejtés

  • IPA: /ˈkurkːu/, [ˈkurkːu]
  • rím: -urkːu
  • szótagolás: kurk‧ku

Főnév

kurkku

  1. uborka

Etimológia

Orosz eredetű szó.