Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈleːlɛkvɛstøː]

Főnév

lélekvesztő

  1. (választékos) Könnyen felbillenő kis csónak. [1]

Etimológia

lélek +‎ vesztő

Ragozás

lélekvesztő ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset lélekvesztő lélekvesztők
tárgyeset lélekvesztőt lélekvesztőket
részes eset lélekvesztőnek lélekvesztőknek
-val/-vel lélekvesztővel lélekvesztőkkel
-ért lélekvesztőért lélekvesztőkért
-vá/-vé lélekvesztővé lélekvesztőkké
-ig lélekvesztőig lélekvesztőkig
-ként lélekvesztőként lélekvesztőkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben lélekvesztőben lélekvesztőkben
-on/-en/-ön lélekvesztőn lélekvesztőkön
-nál/-nél lélekvesztőnél lélekvesztőknél
-ba/-be lélekvesztőbe lélekvesztőkbe
-ra/-re lélekvesztőre lélekvesztőkre
-hoz/-hez/-höz lélekvesztőhöz lélekvesztőkhöz
-ból/-ből lélekvesztőből lélekvesztőkből
-ról/-ről lélekvesztőről lélekvesztőkről
-tól/-től lélekvesztőtől lélekvesztőktől
lélekvesztő birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én lélekvesztőm lélekvesztőim
a te lélekvesztőd lélekvesztőid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
lélekvesztője lélekvesztői
a mi lélekvesztőnk lélekvesztőink
a ti lélekvesztőtök lélekvesztőitek
az ő lélekvesztőjük lélekvesztőik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6