Kiejtés

  • IPA: [ ˈlɒtor]

Főnév

lator

  1. (régies, választékos) Gonosztevő.
  2. (jelzőként) (népies) Gonosz, elvetemült.
  3. (népies, bizalmas) Gazfickó.
    Nagy lator az öreg.
  4. (népies, régies) Parázna férfi.

Etimológia

A latin latro (a.m. zsoldos; útonálló) szóból, ami görög eredetű, vö. görög latrón (a.m. zsoldos).

Ragozás

lator ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset lator latrok
tárgyeset latrot latrokat
részes eset latornak latroknak
-val/-vel latorral latrokkal
-ért latorért latrokért
-vá/-vé latorrá latrokká
-ig latorig latrokig
-ként latorként latrokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben latorban latrokban
-on/-en/-ön latron latrokon
-nál/-nél latornál latroknál
-ba/-be latorba latrokba
-ra/-re latorra latrokra
-hoz/-hez/-höz latorhoz latrokhoz
-ból/-ből latorból latrokból
-ról/-ről latorról latrokról
-tól/-től latortól latroktól
lator birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én latrom latraim
a te latrod latraid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
latra latrai
a mi latrunk latraink
a ti latrotok latraitok
az ő latruk latraik