Kiejtés

  • IPA: [ ˈlit͡sit]

Főnév

licit

  1. árverési ígéret, ráígérés [1]

Etimológia

Elvonással keletkezett a(z) licitál szóból. [2]

Fordítások

Ragozás

licit ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset licit licitek
tárgyeset licitet liciteket
részes eset licitnek liciteknek
-val/-vel licittel licitekkel
-ért licitért licitekért
-vá/-vé licitté licitekké
-ig licitig licitekig
-ként licitként licitekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben licitben licitekben
-on/-en/-ön liciten liciteken
-nál/-nél licitnél liciteknél
-ba/-be licitbe licitekbe
-ra/-re licitre licitekre
-hoz/-hez/-höz licithez licitekhez
-ból/-ből licitből licitekből
-ról/-ről licitről licitekről
-tól/-től licittől licitektől
licit birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én licitem licitjeim
a te licited licitjeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
licitje licitjei
a mi licitünk licitjeink
a ti licitetek licitjeitek
az ő licitjük licitjeik

Jegyzetek

  1. Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. 2. átd. kiad. Budapest: Akadémiai. 2002. ISBN 963-05-7875-1  
  2. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerk. Zaicz Gábor. Budapest: Tinta. 2006. ISBN 963-7094-01-6