Kiejtés

  • IPA: [ ˈmeːreːʃ]

Főnév

mérés

  1. (matematika) A természet jelenségeirõl való ismeretek megszerzésének egyik alapvető módszere. A mérés tervszerűen végrehajtott gyakorlati tevékenységek összessége, amelyekkel valamely fizikai, kémiai, csillagászati, statisztikai, stb. mennyiség nagyságának, arányának, stb. jellemzésére alkalmas. A mérés eredményéül a választott mértékegységben kifejezett értéket kapjuk.

Etimológia

mér +‎ -és

Származékok

Fordítások

Ragozás

mérés ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset mérés mérések
tárgyeset mérést méréseket
részes eset mérésnek méréseknek
-val/-vel méréssel mérésekkel
-ért mérésért mérésekért
-vá/-vé méréssé mérésekké
-ig mérésig mérésekig
-ként mérésként mérésekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben mérésben mérésekben
-on/-en/-ön mérésen méréseken
-nál/-nél mérésnél méréseknél
-ba/-be mérésbe mérésekbe
-ra/-re mérésre mérésekre
-hoz/-hez/-höz méréshez mérésekhez
-ból/-ből mérésből mérésekből
-ról/-ről mérésről mérésekről
-tól/-től méréstől mérésektől
mérés birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én mérésem méréseim
a te mérésed méréseid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
mérése mérései
a mi mérésünk méréseink
a ti mérésetek méréseitek
az ő mérésük méréseik