magánhangzó

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈmɒɡaːnɦɒŋɡzoː]

Főnév

magánhangzó

  1. Beszédhang, amelynek képzésekor a kiáramló levegő akadálytalanul halad. Színezetét a száj- és a garatüreg mérete és alakja határozza meg. (vokális)

Etimológia

magán +‎ hangzó, a német Selbstlaut szó tükörfordítása

Fordítások

Antonimák