Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈmɒkheːj]

Főnév

maghéj

  1. (növénytan) A magot körülvevő burok.

Etimológia

mag +‎ héj

Fordítások

Ragozás

maghéj ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset maghéj maghéjak
tárgyeset maghéjat maghéjakat
részes eset maghéjnak maghéjaknak
-val/-vel maghéjjal maghéjakkal
-ért maghéjért maghéjakért
-vá/-vé maghéjjá maghéjakká
-ig maghéjig maghéjakig
-ként maghéjként maghéjakként
-ul/-ül - -
-ban/-ben maghéjban maghéjakban
-on/-en/-ön maghéjon maghéjakon
-nál/-nél maghéjnál maghéjaknál
-ba/-be maghéjba maghéjakba
-ra/-re maghéjra maghéjakra
-hoz/-hez/-höz maghéjhoz maghéjakhoz
-ból/-ből maghéjból maghéjakból
-ról/-ről maghéjról maghéjakról
-tól/-től maghéjtól maghéjaktól
maghéj birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én maghéjam maghéjaim
a te maghéjad maghéjaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
maghéja maghéjai
a mi maghéjunk maghéjaink
a ti maghéjatok maghéjaitok
az ő maghéjuk maghéjaik