Kiejtés

  • IPA: [ ˈmɛɡ]

Kötőszó

meg

  1. kötőszó
  2. (matematika) plusz (összeadás jelének/műveletének olvasása)

Etimológia

Az alapul szolgáló tő (*mög-) ősi örökség a finnugor korból, vö. finn myös.

Fordítások

Személyes névmások - Persónsfornøvn
Egyesszám (eintal) 1. 2. 3. m 3. f 3. n
Alanyeset (hvørfall) eg hann hon tað
Tárgyeset (hvønnfall) meg teg hana
Részeseset (hvørjumfall) mær tær honum henni
Birtokos eset (hvørsfall) mín tín hansara hennara tess
Többesszám (fleirtal) 1. 2. 3. m 3. f 3. n
Alanyeset (hvørfall) vit tit teir tær tey
Tárgyeset (hvønnfall) okkum tykkum
Részeseset (hvørjumfall) teimum
Birtokos eset (hvørsfall) okkara tykkara teirra

Személyes névmás

meg

  1. engem, az eg tárgyesete

Főnév

meg hn

  1. május