Kiejtés

  • IPA: [ ˈnɒrːaːtor]

Főnév

narrátor

  1. A drámai cselekményen kívül álló személy, aki közvetít a színpad és nézőtér között, a drámában megjelenített eseményeket kommentálja, magyarázza, irányítja, áthidalja a tér- és időbeli távolságokat stb. A narrátor a szerző állásfoglalását képviseli.