Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈnɛmɛziʃ]

Főnév

nemezis

  1. Sors, végzet (amely előbb-utóbb eléri, illetve utoléri a bűnöst).

Etimológia

A görögöknél Nemeszisz a bosszúállás istennője volt.