normavilágosság
Kiejtés
- IPA: [ ˈnormɒvilaːɡoʃːaːɡ]
Főnév
normavilágosság
Fogalma
A normavilágosság a jogbiztonság egyik eleme, ami pedig a jogállamiságból vezethető le.
A normavilágosság követelményét sérti különösen, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára eleve értelmezhetetlen, vagy eltérő jogalkalmazói értelmezésre ad módot, és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára. Szintén sérti a normavilágosságot, ha a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. A jogalkotónak egyensúlyt kell találnia a túlságosan részletező (túlzottan megköti a jogalkalmazót) és a túlzottan elvont szabályozás között (eltérő jogalkalmazói gyakorlathoz, a jogegység hiányához vezethet). A normavilágosság hangsúlyosan érvényesül az alkotmányos büntetőjog területén, ahol a törvényhozói akaratot egyértelműen kifejezésre kell juttatni az elkövetési magatartások és a szankciók tekintetében.
A normavilágosságnak a normák közötti viszonyban is érvényesülnie kell, követelmény az ésszerű és áttekinthető törvényszerkesztési és törvénymódosítási gyakorlat. Az ún. „salátatörvények”, amelyek a legkülönbözőbb törvények módosítását, ad hoc módon, logikai összefüggés nélkül kapcsolják össze, szintén aláássák a normavilágosság elvét.
Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a sérelmezett jogszabály tartalmának homályossága, bizonytalansága csak abban az esetben eredményez alaptörvény-ellenességet, ha a normatartalom tisztázatlanságának feloldására a bíróságok jogszabály-értelmezése már nem elegendő, mivel a hiányosság nem az eljáró bíró kvalitásaiból adódik, hanem abból, hogy az adott norma még az általa célzott életviszony legtipikusabb vonásait sem szabályozza.