Kiejtés

  • IPA: [ ˈɲaːjimːunitaːʃ]

Főnév

nyájimmunitás

  1. (orvostudomány) (epidemiológia) A nyájimmunitás olyan immunitás egy fertőző betegséggel szemben, amely úgy jön létre, hogy a népesség egy bizonyos részének beoltása, vagy kigyógyulása védettséget biztosít a beoltatlanok számára is.

Fordítások