ordítás

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈordiːtaːʃ]

Főnév

ordítás

Etimológia

ordít +‎ -ás

Származékok

• (összetételek): szamárordítás

Fordítások

Tartalom

angol: howl (en) német: Gebrüll (de) sn

Ragozás

ordítás ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	ordítás	ordítások
tárgyeset	ordítást	ordításokat
részes eset	ordításnak	ordításoknak
-val/-vel	ordítással	ordításokkal
-ért	ordításért	ordításokért
-vá/-vé	ordítássá	ordításokká
-ig	ordításig	ordításokig
-ként	ordításként	ordításokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	ordításban	ordításokban
-on/-en/-ön	ordításon	ordításokon
-nál/-nél	ordításnál	ordításoknál
-ba/-be	ordításba	ordításokba
-ra/-re	ordításra	ordításokra
-hoz/-hez/-höz	ordításhoz	ordításokhoz
-ból/-ből	ordításból	ordításokból
-ról/-ről	ordításról	ordításokról
-tól/-től	ordítástól	ordításoktól

ordítás birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	ordításom	ordításaim
a te	ordításod	ordításaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	ordítása	ordításai
a mi	ordításunk	ordításaink
a ti	ordításotok	ordításaitok
az ő	ordításuk	ordításaik