Kiejtés

  • IPA: [ ˈorv]

Főnév

orv

  1. (elavult) tolvaj

Melléknév

orv

  1. (választékos) alattomos gonosztevőre jellemző [1]

Etimológia

Egy ótörök *oghry szóból, vö. kirgiz uuru (ууру).

Származékok

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6