Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈpaːrɒ]

Etimológia

Szláv jövevényszó, vö. szerbhorvát para, szlovák para, orosz пар (par).[1]

Főnév

pára

  1. Folyadékok gőzének apró vízcseppekből álló légnemű felhője.

Fordítások

Ragozás

pára ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset pára párák
tárgyeset párát párákat
részes eset párának páráknak
-val/-vel párával párákkal
-ért páráért párákért
-vá/-vé párává párákká
-ig páráig párákig
-ként páraként párákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben párában párákban
-on/-en/-ön párán párákon
-nál/-nél páránál páráknál
-ba/-be párába párákba
-ra/-re párára párákra
-hoz/-hez/-höz párához párákhoz
-ból/-ből párából párákból
-ról/-ről páráról párákról
-tól/-től párától páráktól
pára birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én párám páráim
a te párád páráid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
párája párái
a mi páránk páráink
a ti párátok páráitok
az ő párájuk páráik

Forrás

  1. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerk. Zaicz Gábor. Budapest: Tinta. 2006. 551. o. ISBN 963-7094-01-6