Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈpaːrkaːɲ]

Főnév

párkány

  1. Függőleges felület vízszintesen kiugró része, széle. [1]
    az ablak párkánya
  2. (építészet) Falnak vízszintesen kiugró díszítő és tagoló eleme. [1]

Származékok

Etimológia

német? < latin ?

Fordítások

Ragozás

párkány ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset párkány párkányok
tárgyeset párkányt párkányokat
részes eset párkánynak párkányoknak
-val/-vel párkánnyal párkányokkal
-ért párkányért párkányokért
-vá/-vé párkánnyá párkányokká
-ig párkányig párkányokig
-ként párkányként párkányokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben párkányban párkányokban
-on/-en/-ön párkányon párkányokon
-nál/-nél párkánynál párkányoknál
-ba/-be párkányba párkányokba
-ra/-re párkányra párkányokra
-hoz/-hez/-höz párkányhoz párkányokhoz
-ból/-ből párkányból párkányokból
-ról/-ről párkányról párkányokról
-tól/-től párkánytól párkányoktól
párkány birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én párkányom párkányaim
a te párkányod párkányaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
párkánya párkányai
a mi párkányunk párkányaink
a ti párkányotok párkányaitok
az ő párkányuk párkányaik

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6