pólya

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈpoːjɒ]

Főnév

pólya

1. Hosszú vászondarab, amelybe régen a csecsemőket bugyolálták.
2. Gézcsík sebek kötözésére.

Etimológia

Egy szláv *povijalo szóból, vö. szlovák povijadlo.

Származékok

• (összetételek): gézpólya

Fordítások

Tartalom

francia: lange (fr) hn német: Wickelkissen (de) hn, Binde (de) nn

Ragozás

pólya ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	pólya	pólyák
tárgyeset	pólyát	pólyákat
részes eset	pólyának	pólyáknak
-val/-vel	pólyával	pólyákkal
-ért	pólyáért	pólyákért
-vá/-vé	pólyává	pólyákká
-ig	pólyáig	pólyákig
-ként	pólyaként	pólyákként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	pólyában	pólyákban
-on/-en/-ön	pólyán	pólyákon
-nál/-nél	pólyánál	pólyáknál
-ba/-be	pólyába	pólyákba
-ra/-re	pólyára	pólyákra
-hoz/-hez/-höz	pólyához	pólyákhoz
-ból/-ből	pólyából	pólyákból
-ról/-ről	pólyáról	pólyákról
-tól/-től	pólyától	pólyáktól

pólya birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	pólyám	pólyáim
a te	pólyád	pólyáid
az ő/ön/maga az önök/maguk	pólyája	pólyái
a mi	pólyánk	pólyáink
a ti	pólyátok	pólyáitok
az ő	pólyájuk	pólyáik