Kiejtés

  • IPA: [ ˈpɛroraːt͡sijoː]

Főnév

peroráció

  1. (irodalmi) A szónoki beszéd befejező része. [1]

Ragozás

peroráció ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset peroráció perorációk
tárgyeset perorációt perorációkat
részes eset perorációnak perorációknak
-val/-vel perorációval perorációkkal
-ért perorációért perorációkért
-vá/-vé perorációvá perorációkká
-ig perorációig perorációkig
-ként perorációként perorációkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben perorációban perorációkban
-on/-en/-ön peroráción perorációkon
-nál/-nél perorációnál perorációknál
-ba/-be perorációba perorációkba
-ra/-re perorációra perorációkra
-hoz/-hez/-höz perorációhoz perorációkhoz
-ból/-ből perorációból perorációkból
-ról/-ről perorációról perorációkról
-tól/-től perorációtól perorációktól
peroráció birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én perorációm perorációim
a te perorációd perorációid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
perorációja perorációi
a mi perorációnk perorációink
a ti perorációtok perorációitok
az ő perorációjuk perorációik

Jegyzetek

  1. Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. 2. átd. kiad. Budapest: Akadémiai. 2002. ISBN 963-05-7875-1