placc

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈplɒt͡sː]

Főnév

placc

1. (szleng) Munkahely (pl. pincéré)
2. (szleng) Elárusítóhely (pl. kofáé).

Etimológia

A német Platz szóból, ami végső soron latin, illetve a latinon át görög eredetű. Lásd a piac címszót.