Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈplɒjbaːs]

Főnév

plajbász

  1. (régies, népies) Ceruza, irón, íróvessző.

Etimológia

A német Bleiweiss szóból.

Ragozás

plajbász ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset plajbász plajbászok
tárgyeset plajbászt plajbászokat
részes eset plajbásznak plajbászoknak
-val/-vel plajbásszal plajbászokkal
-ért plajbászért plajbászokért
-vá/-vé plajbásszá plajbászokká
-ig plajbászig plajbászokig
-ként plajbászként plajbászokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben plajbászban plajbászokban
-on/-en/-ön plajbászon plajbászokon
-nál/-nél plajbásznál plajbászoknál
-ba/-be plajbászba plajbászokba
-ra/-re plajbászra plajbászokra
-hoz/-hez/-höz plajbászhoz plajbászokhoz
-ból/-ből plajbászból plajbászokból
-ról/-ről plajbászról plajbászokról
-tól/-től plajbásztól plajbászoktól
plajbász birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én plajbászom plajbászaim
a te plajbászod plajbászaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
plajbásza plajbászai
a mi plajbászunk plajbászaink
a ti plajbászotok plajbászaitok
az ő plajbászuk plajbászaik

Forrás