Kiejtés

  • IPA: [ ˈpofaːtlɒnʃaːɡ]

Főnév

pofátlanság

  1. (bizalmas) (Felháborító) szemtelenség. [1]

Etimológia

pofátlan +‎ -ság

Ragozás

pofátlanság ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset pofátlanság pofátlanságok
tárgyeset pofátlanságot pofátlanságokat
részes eset pofátlanságnak pofátlanságoknak
-val/-vel pofátlansággal pofátlanságokkal
-ért pofátlanságért pofátlanságokért
-vá/-vé pofátlansággá pofátlanságokká
-ig pofátlanságig pofátlanságokig
-ként pofátlanságként pofátlanságokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben pofátlanságban pofátlanságokban
-on/-en/-ön pofátlanságon pofátlanságokon
-nál/-nél pofátlanságnál pofátlanságoknál
-ba/-be pofátlanságba pofátlanságokba
-ra/-re pofátlanságra pofátlanságokra
-hoz/-hez/-höz pofátlansághoz pofátlanságokhoz
-ból/-ből pofátlanságból pofátlanságokból
-ról/-ről pofátlanságról pofátlanságokról
-tól/-től pofátlanságtól pofátlanságoktól
pofátlanság birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én pofátlanságom pofátlanságaim
a te pofátlanságod pofátlanságaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
pofátlansága pofátlanságai
a mi pofátlanságunk pofátlanságaink
a ti pofátlanságotok pofátlanságaitok
az ő pofátlanságuk pofátlanságaik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6