Kiejtés

  • IPA: [ ˈpriːmteːɲɛzøː]

Főnév

prímtényező

  1. (matematika) A számelméletben egy pozitív egész szám prímtényezőin vagy törzstényezőin a szám prímszám osztóinak összességét értjük. Egy pozitív egész szám prímfelbontása: a szám prímtényezőinek listázása, annak figyelembevételével, hogy hányszor szerepelnek a szám osztói között. A számelmélet alaptétele kimondja, hogy minden pozitív egész szám egyféleképpen bontható fel prímtényezők szorzatára. A prímtényezős felbontást a rövidség érdekében hatványformában szokás felírni. Például   melyben a 2, 3 és 5 prímtényezők multiplicitása 3, 2 illetve 1. A   felbontást a szám kanonikus alakjának is nevezik (pl.  ). Egy n szám p prímtényezőjét tekintve p multiplicitása az a legnagyobb a kitevő, amire pa osztója n-nek. Egy n pozitív egész számra a prímtényezők száma és a prímtényezők összege (a multiplicitást nem tekintve) olyan számelméleti függvények, melyek additívak, de nem totálisan additívak.