Kiejtés

  • IPA: [ ˈreːʒuːt]

Főnév

rézsút

  1. nem egyenesen előre, hanem oldalirányba eltartva, ferdén, srégen’.

Etimológia

  1. A szócsalád rézs- vagy rézsü alapszava ismeretlen eredetű, a 'rézsút' is alighanem rézsüt, rézsűt volt eredetileg, locativusi -t raggal, csak az út szó népetimológiás beleértése alakította jelen formájára. [1]

Fordítások

  1. [1] Szókincsháló szótár