Kiejtés

  • IPA: [ ˈruːtkørzøː]

Főnév

rúdkörző

  1. Nagy körök, illetve körívek rajzolására szolgáló körző. Egy fából vagy fémből készített, pontos beosztással ellátott merev rúdra két eltolható hüvelyt erősítenek. Ezek közül az egyik irónnal vagy rajztollal szerelhető fel, míg a másik finom acélcsúcsot hord. Ha mindkét hüvelyt acélcsúccsal látják el, akkor a rúdkörző mérőkörzőként is szolgálhat.

Etimológia

rúd +‎ körző

Fordítások

Ragozás

rúdkörző ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset rúdkörző rúdkörzők
tárgyeset rúdkörzőt rúdkörzőket
részes eset rúdkörzőnek rúdkörzőknek
-val/-vel rúdkörzővel rúdkörzőkkel
-ért rúdkörzőért rúdkörzőkért
-vá/-vé rúdkörzővé rúdkörzőkké
-ig rúdkörzőig rúdkörzőkig
-ként rúdkörzőként rúdkörzőkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben rúdkörzőben rúdkörzőkben
-on/-en/-ön rúdkörzőn rúdkörzőkön
-nál/-nél rúdkörzőnél rúdkörzőknél
-ba/-be rúdkörzőbe rúdkörzőkbe
-ra/-re rúdkörzőre rúdkörzőkre
-hoz/-hez/-höz rúdkörzőhöz rúdkörzőkhöz
-ból/-ből rúdkörzőből rúdkörzőkből
-ról/-ről rúdkörzőről rúdkörzőkről
-tól/-től rúdkörzőtől rúdkörzőktől
rúdkörző birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én rúdkörzőm rúdkörzőim
a te rúdkörződ rúdkörzőid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
rúdkörzője rúdkörzői
a mi rúdkörzőnk rúdkörzőink
a ti rúdkörzőtök rúdkörzőitek
az ő rúdkörzőjük rúdkörzőik