Kiejtés

  • IPA: [ ˈryɟ]

Főnév

rügy

  1. (növénytan) Nővényi hajtás; kezdemény, de még nem bimbó.

Fordítások

Származékok

Ragozás

rügy ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset rügy rügyek
tárgyeset rügyet rügyeket
részes eset rügynek rügyeknek
-val/-vel rüggyel rügyekkel
-ért rügyért rügyekért
-vá/-vé rüggyé rügyekké
-ig rügyig rügyekig
-ként rügyként rügyekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben rügyben rügyekben
-on/-en/-ön rügyön rügyeken
-nál/-nél rügynél rügyeknél
-ba/-be rügybe rügyekbe
-ra/-re rügyre rügyekre
-hoz/-hez/-höz rügyhöz rügyekhez
-ból/-ből rügyből rügyekből
-ról/-ről rügyről rügyekről
-tól/-től rügytől rügyektől
rügy birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én rügyem rügyeim
a te rügyed rügyeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
rügye rügyei
a mi rügyünk rügyeink
a ti rügyetek rügyeitek
az ő rügyük rügyeik