Kiejtés

  • IPA: [ ˈʃeːrv]

Főnév

sérv

  1. (orvostudomány) A bél kitüremlése a hasfalon keletkezett résen keresztül a bőr alá.
  2. Üreges szervek tartalmának kinyomulása az üregből.

Etimológia

Lásd a sérülés szót.

Fordítások

Ragozás

sérv ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset sérv sérvek
tárgyeset sérvet sérveket
részes eset sérvnek sérveknek
-val/-vel sérvvel sérvekkel
-ért sérvért sérvekért
-vá/-vé sérvvé sérvekké
-ig sérvig sérvekig
-ként sérvként sérvekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben sérvben sérvekben
-on/-en/-ön sérven sérveken
-nál/-nél sérvnél sérveknél
-ba/-be sérvbe sérvekbe
-ra/-re sérvre sérvekre
-hoz/-hez/-höz sérvhez sérvekhez
-ból/-ből sérvből sérvekből
-ról/-ről sérvről sérvekről
-tól/-től sérvtől sérvektől
sérv birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én sérvem sérveim
a te sérved sérveid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
sérve sérvei
a mi sérvünk sérveink
a ti sérvetek sérveitek
az ő sérvük sérveik