Kiejtés

  • IPA: [ ˈʃykɛt͡ʃːeːɡ]

Főnév

süketség

  1. Hallásképtelenség a hallószerv v. a hallóideg károsodása miatt.

Etimológia

süket +‎ -ség

Fordítások

Ragozás

süketség ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset süketség süketségek
tárgyeset süketséget süketségeket
részes eset süketségnek süketségeknek
-val/-vel süketséggel süketségekkel
-ért süketségért süketségekért
-vá/-vé süketséggé süketségekké
-ig süketségig süketségekig
-ként süketségként süketségekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben süketségben süketségekben
-on/-en/-ön süketségen süketségeken
-nál/-nél süketségnél süketségeknél
-ba/-be süketségbe süketségekbe
-ra/-re süketségre süketségekre
-hoz/-hez/-höz süketséghez süketségekhez
-ból/-ből süketségből süketségekből
-ról/-ről süketségről süketségekről
-tól/-től süketségtől süketségektől
süketség birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én süketségem süketségeim
a te süketséged süketségeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
süketsége süketségei
a mi süketségünk süketségeink
a ti süketségetek süketségeitek
az ő süketségük süketségeik