Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈʃikoltaːʃ]

Főnév

sikoltás

  1. Vészhelyzetben előforduló riadt hangadás.

Etimológia

sikolt +‎ -ás

Fordítások

Ragozás

sikoltás ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset sikoltás sikoltások
tárgyeset sikoltást sikoltásokat
részes eset sikoltásnak sikoltásoknak
-val/-vel sikoltással sikoltásokkal
-ért sikoltásért sikoltásokért
-vá/-vé sikoltássá sikoltásokká
-ig sikoltásig sikoltásokig
-ként sikoltásként sikoltásokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben sikoltásban sikoltásokban
-on/-en/-ön sikoltáson sikoltásokon
-nál/-nél sikoltásnál sikoltásoknál
-ba/-be sikoltásba sikoltásokba
-ra/-re sikoltásra sikoltásokra
-hoz/-hez/-höz sikoltáshoz sikoltásokhoz
-ból/-ből sikoltásból sikoltásokból
-ról/-ről sikoltásról sikoltásokról
-tól/-től sikoltástól sikoltásoktól
sikoltás birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én sikoltásom sikoltásaim
a te sikoltásod sikoltásaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
sikoltása sikoltásai
a mi sikoltásunk sikoltásaink
a ti sikoltásotok sikoltásaitok
az ő sikoltásuk sikoltásaik