Kiejtés

  • IPA: [ ˈsaːr]

Főnév

szár

  1. (növénytan) Növény része; a hajtás lágy vagy fásodott tengelye, amelyen a levelek és a virágok ülnek.

Fordítások

Ragozás

szár ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset szár szárak
tárgyeset szárat szárakat
részes eset szárnak száraknak
-val/-vel szárral szárakkal
-ért szárért szárakért
-vá/-vé szárrá szárakká
-ig szárig szárakig
-ként szárként szárakként
-ul/-ül - -
-ban/-ben szárban szárakban
-on/-en/-ön száron szárakon
-nál/-nél szárnál száraknál
-ba/-be szárba szárakba
-ra/-re szárra szárakra
-hoz/-hez/-höz szárhoz szárakhoz
-ból/-ből szárból szárakból
-ról/-ről szárról szárakról
-tól/-től szártól száraktól
szár birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én száram száraim
a te szárad száraid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
szára szárai
a mi szárunk száraink
a ti száratok száraitok
az ő száruk száraik

Származékok