Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈseːpeːrzeːk]

Főnév

szépérzék

  1. A (művészi) szépség iránti érzék.[1]

Etimológia

szép +‎ érzék

Fordítások

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6