Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈsoːnok]

Főnév

szónok

  1. Szónoklatot tartó személy.

Származékok

Etimológia

szó +‎ -nok

Ragozás

szónok ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset szónok szónokok
tárgyeset szónokot szónokokat
részes eset szónoknak szónokoknak
-val/-vel szónokkal szónokokkal
-ért szónokért szónokokért
-vá/-vé szónokká szónokokká
-ig szónokig szónokokig
-ként szónokként szónokokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben szónokban szónokokban
-on/-en/-ön szónokon szónokokon
-nál/-nél szónoknál szónokoknál
-ba/-be szónokba szónokokba
-ra/-re szónokra szónokokra
-hoz/-hez/-höz szónokhoz szónokokhoz
-ból/-ből szónokból szónokokból
-ról/-ről szónokról szónokokról
-tól/-től szónoktól szónokoktól
szónok birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én szónokom szónokaim
a te szónokod szónokaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
szónoka szónokai
a mi szónokunk szónokaink
a ti szónokotok szónokaitok
az ő szónokuk szónokaik