szónok

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈsoːnok]

Főnév

szónok

1. Szónoklatot tartó személy.

Származékok

• szónoki, szónokol

Etimológia

szó +‎ -nok

Tartalom

angol: orator (en) cseh: řečník (cs) hn dán: taler (da) kn eszperantó: oratoro (eo) finn: puhuja (fi) francia: orateur (fr) hn görög: αγορητής (el) hn (agoritís), ομιλητής (el) hn (omilitís) héber: דברן‎ (he)

lengyel: mówca (pl) hn macedón: говорник (mk) hn (govornik) német: Redner (de) hn norvég: taler (no) hn olasz: oratore (it) orosz: докладчик (ru) hn (dokladčik) ógörög: ῥήτωρ (grc) hn (rhḗtōr) portugál: orador (pt) hn svéd: talare (sv) kn szerbhorvát: беседник (sh) hn, besednik (sh) szlovén: govornik (sl) hn török: sunucu (tr) ukrán: промо́вець (uk) hn (promóvecʹ)

Ragozás

szónok ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	szónok	szónokok
tárgyeset	szónokot	szónokokat
részes eset	szónoknak	szónokoknak
-val/-vel	szónokkal	szónokokkal
-ért	szónokért	szónokokért
-vá/-vé	szónokká	szónokokká
-ig	szónokig	szónokokig
-ként	szónokként	szónokokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	szónokban	szónokokban
-on/-en/-ön	szónokon	szónokokon
-nál/-nél	szónoknál	szónokoknál
-ba/-be	szónokba	szónokokba
-ra/-re	szónokra	szónokokra
-hoz/-hez/-höz	szónokhoz	szónokokhoz
-ból/-ből	szónokból	szónokokból
-ról/-ről	szónokról	szónokokról
-tól/-től	szónoktól	szónokoktól

szónok birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	szónokom	szónokaim
a te	szónokod	szónokaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	szónoka	szónokai
a mi	szónokunk	szónokaink
a ti	szónokotok	szónokaitok
az ő	szónokuk	szónokaik