szövetkezés

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈsøvɛtkɛzeːʃ]

Főnév

szövetkezés

1. Szövetségkötés több tag között egy cél érdekében.

Etimológia

szövetkezik +‎ -és

Ragozás

szövetkezés ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	szövetkezés	szövetkezések
tárgyeset	szövetkezést	szövetkezéseket
részes eset	szövetkezésnek	szövetkezéseknek
-val/-vel	szövetkezéssel	szövetkezésekkel
-ért	szövetkezésért	szövetkezésekért
-vá/-vé	szövetkezéssé	szövetkezésekké
-ig	szövetkezésig	szövetkezésekig
-ként	szövetkezésként	szövetkezésekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	szövetkezésben	szövetkezésekben
-on/-en/-ön	szövetkezésen	szövetkezéseken
-nál/-nél	szövetkezésnél	szövetkezéseknél
-ba/-be	szövetkezésbe	szövetkezésekbe
-ra/-re	szövetkezésre	szövetkezésekre
-hoz/-hez/-höz	szövetkezéshez	szövetkezésekhez
-ból/-ből	szövetkezésből	szövetkezésekből
-ról/-ről	szövetkezésről	szövetkezésekről
-tól/-től	szövetkezéstől	szövetkezésektől

szövetkezés birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	szövetkezésem	szövetkezéseim
a te	szövetkezésed	szövetkezéseid
az ő/ön/maga az önök/maguk	szövetkezése	szövetkezései
a mi	szövetkezésünk	szövetkezéseink
a ti	szövetkezésetek	szövetkezéseitek
az ő	szövetkezésük	szövetkezéseik