szükséglakás
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈsykʃeːɡlɒkaːʃ]
Főnév
szükséglakás
- Nem lakásnak épített, de kényszerűségből lakásnak használt egy vagy több helyiség. [1]
- Valakinek átmenetileg, szükségképp kiutalt lakás. [1]
Etimológia
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | szükséglakás | szükséglakások |
| tárgyeset | szükséglakást | szükséglakásokat |
| részes eset | szükséglakásnak | szükséglakásoknak |
| -val/-vel | szükséglakással | szükséglakásokkal |
| -ért | szükséglakásért | szükséglakásokért |
| -vá/-vé | szükséglakássá | szükséglakásokká |
| -ig | szükséglakásig | szükséglakásokig |
| -ként | szükséglakásként | szükséglakásokként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | szükséglakásban | szükséglakásokban |
| -on/-en/-ön | szükséglakáson | szükséglakásokon |
| -nál/-nél | szükséglakásnál | szükséglakásoknál |
| -ba/-be | szükséglakásba | szükséglakásokba |
| -ra/-re | szükséglakásra | szükséglakásokra |
| -hoz/-hez/-höz | szükséglakáshoz | szükséglakásokhoz |
| -ból/-ből | szükséglakásból | szükséglakásokból |
| -ról/-ről | szükséglakásról | szükséglakásokról |
| -tól/-től | szükséglakástól | szükséglakásoktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | szükséglakásom | szükséglakásaim |
| a te | szükséglakásod | szükséglakásaid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
szükséglakása | szükséglakásai |
| a mi | szükséglakásunk | szükséglakásaink |
| a ti | szükséglakásotok | szükséglakásaitok |
| az ő | szükséglakásuk | szükséglakásaik |
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6