szentség
Kiejtés
- IPA: [ ˈsɛnt͡ʃeːɡ]
Főnév
szentség
- Az a tulajdonság, amellyel valaki vagy valami rendelkezik, amikor szent.
- Isteni kegyelmet biztosítónak tekintett szertartások a keresztény vallásokban.
Etimológia
Származékok
- szentségel, szentséges, szentségi, szentségtelen, szentségtelenít
- (összetételek): oltáriszentség, szentségárulás, szentségáruló, szentségház, szentségimádás, szentségkitétel, szentségmutató, szentségtan, szentségtartó, szentségtörés, szentségtörő
Fordítások
tulajdonság
szertartás
|
|