Kiejtés

  • IPA: [ ˈsɛr]

Főnév

szer

  1. olyan dolog, alkalmatosság, anyag, amely lehetővé teszi vagy elősegíti, megkönnyíti valaminek a létrejöttét, megvalósítását, megvalósulását.
  2. (szleng): anyag, fű, kábítószer,

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból.

Származékok

szerfölött, szertartás, vegyszer

Szókapcsolatok

Fordítások

Ragozás

szer ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset szer szerek
tárgyeset szert szereket
részes eset szernek szereknek
-val/-vel szerrel szerekkel
-ért szerért szerekért
-vá/-vé szerré szerekké
-ig szerig szerekig
-ként szerként szerekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben szerben szerekben
-on/-en/-ön szeren szereken
-nál/-nél szernél szereknél
-ba/-be szerbe szerekbe
-ra/-re szerre szerekre
-hoz/-hez/-höz szerhez szerekhez
-ból/-ből szerből szerekből
-ról/-ről szerről szerekről
-tól/-től szertől szerektől
szer birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én szerem szereim
a te szered szereid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
szere szerei
a mi szerünk szereink
a ti szeretek szereitek
az ő szerük szereik