Kiejtés

  • IPA: [ ˈsɛrɛnt͡ʃɛlovɒɡ]

Főnév

szerencselovag

  1. (pejoratív) kalandor [1]

Etimológia

szerencse +‎ lovag

Ragozás

szerencselovag ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset szerencselovag szerencselovagok
tárgyeset szerencselovagot szerencselovagokat
részes eset szerencselovagnak szerencselovagoknak
-val/-vel szerencselovaggal szerencselovagokkal
-ért szerencselovagért szerencselovagokért
-vá/-vé szerencselovaggá szerencselovagokká
-ig szerencselovagig szerencselovagokig
-ként szerencselovagként szerencselovagokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben szerencselovagban szerencselovagokban
-on/-en/-ön szerencselovagon szerencselovagokon
-nál/-nél szerencselovagnál szerencselovagoknál
-ba/-be szerencselovagba szerencselovagokba
-ra/-re szerencselovagra szerencselovagokra
-hoz/-hez/-höz szerencselovaghoz szerencselovagokhoz
-ból/-ből szerencselovagból szerencselovagokból
-ról/-ről szerencselovagról szerencselovagokról
-tól/-től szerencselovagtól szerencselovagoktól
szerencselovag birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én szerencselovagom szerencselovagjaim
a te szerencselovagod szerencselovagjaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
szerencselovagja szerencselovagjai
a mi szerencselovagunk szerencselovagjaink
a ti szerencselovagotok szerencselovagjaitok
az ő szerencselovagjuk szerencselovagjaik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6