szerkentyű

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈsɛrkɛɲcyː]

Főnév

szerkentyű

1. (szleng) készülék, szerkezet, ketyere, kütyü, mütyür;

Etimológia

• a szerkezet és a (tengeri) herkentyű összevonásából.

Fordítások

• angol: contraption (en)