tény
Kiejtés
- IPA: [ ˈteːɲ]
Főnév
tény
- A valóságnak megfelelő, több független adat által alátámasztott igazság.
Etimológia
A tett főnévből a német Tatsache szó mintájára, vö. Tat.
Szinonimák
Származékok
Fordítások
Tartalom
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | tény | tények |
tárgyeset | tényt | tényeket |
részes eset | ténynek | tényeknek |
-val/-vel | ténnyel | tényekkel |
-ért | tényért | tényekért |
-vá/-vé | ténnyé | tényekké |
-ig | tényig | tényekig |
-ként | tényként | tényekként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | tényben | tényekben |
-on/-en/-ön | tényen | tényeken |
-nál/-nél | ténynél | tényeknél |
-ba/-be | ténybe | tényekbe |
-ra/-re | tényre | tényekre |
-hoz/-hez/-höz | tényhez | tényekhez |
-ból/-ből | tényből | tényekből |
-ról/-ről | tényről | tényekről |
-tól/-től | ténytől | tényektől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | tényem | tényeim |
a te | tényed | tényeid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
ténye | tényei |
a mi | tényünk | tényeink |
a ti | tényetek | tényeitek |
az ő | tényük | tényeik |