Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈteːvɛjɡeːʃ]

Főnév

tévelygés

  1. (választékos) Téves úton való járás-kelés. [1]
  2. Valamely erkölcsi normától, irányvonaltól való eltérés. [2]

Etimológia

tévelyeg +‎ -és

Fordítások

Ragozás

tévelygés ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset tévelygés tévelygések
tárgyeset tévelygést tévelygéseket
részes eset tévelygésnek tévelygéseknek
-val/-vel tévelygéssel tévelygésekkel
-ért tévelygésért tévelygésekért
-vá/-vé tévelygéssé tévelygésekké
-ig tévelygésig tévelygésekig
-ként tévelygésként tévelygésekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben tévelygésben tévelygésekben
-on/-en/-ön tévelygésen tévelygéseken
-nál/-nél tévelygésnél tévelygéseknél
-ba/-be tévelygésbe tévelygésekbe
-ra/-re tévelygésre tévelygésekre
-hoz/-hez/-höz tévelygéshez tévelygésekhez
-ból/-ből tévelygésből tévelygésekből
-ról/-ről tévelygésről tévelygésekről
-tól/-től tévelygéstől tévelygésektől
tévelygés birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én tévelygésem tévelygéseim
a te tévelygésed tévelygéseid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
tévelygése tévelygései
a mi tévelygésünk tévelygéseink
a ti tévelygésetek tévelygéseitek
az ő tévelygésük tévelygéseik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6  
  2. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6