Kiejtés

  • IPA: [ ˈtɛrmeːʃ]

Főnév

termés

  1. (növénytan) Növények magtartalmú szerve amely a mag védelmét és elterjesztését biztosítja.

Etimológia

terem +‎ -és

Fordítások

Ragozás

termés ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset termés termések
tárgyeset termést terméseket
részes eset termésnek terméseknek
-val/-vel terméssel termésekkel
-ért termésért termésekért
-vá/-vé terméssé termésekké
-ig termésig termésekig
-ként termésként termésekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben termésben termésekben
-on/-en/-ön termésen terméseken
-nál/-nél termésnél terméseknél
-ba/-be termésbe termésekbe
-ra/-re termésre termésekre
-hoz/-hez/-höz terméshez termésekhez
-ból/-ből termésből termésekből
-ról/-ről termésről termésekről
-tól/-től terméstől termésektől
termés birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én termésem terméseim
a te termésed terméseid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
termése termései
a mi termésünk terméseink
a ti termésetek terméseitek
az ő termésük terméseik

Származékok