Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtoldɒleːkolaːʃ]

Főnév

toldalékolás

  1. (nyelvtan) toldalékkal való ellátás, ragozás.

Etimológia

toldalékol +‎ -ás

Ragozás

toldalékolás ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset toldalékolás toldalékolások
tárgyeset toldalékolást toldalékolásokat
részes eset toldalékolásnak toldalékolásoknak
-val/-vel toldalékolással toldalékolásokkal
-ért toldalékolásért toldalékolásokért
-vá/-vé toldalékolássá toldalékolásokká
-ig toldalékolásig toldalékolásokig
-ként toldalékolásként toldalékolásokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben toldalékolásban toldalékolásokban
-on/-en/-ön toldalékoláson toldalékolásokon
-nál/-nél toldalékolásnál toldalékolásoknál
-ba/-be toldalékolásba toldalékolásokba
-ra/-re toldalékolásra toldalékolásokra
-hoz/-hez/-höz toldalékoláshoz toldalékolásokhoz
-ból/-ből toldalékolásból toldalékolásokból
-ról/-ről toldalékolásról toldalékolásokról
-tól/-től toldalékolástól toldalékolásoktól
toldalékolás birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én toldalékolásom toldalékolásaim
a te toldalékolásod toldalékolásaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
toldalékolása toldalékolásai
a mi toldalékolásunk toldalékolásaink
a ti toldalékolásotok toldalékolásaitok
az ő toldalékolásuk toldalékolásaik