Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈvaːŋkoʃ]

Főnév

vánkos

  1. (népies, választékos) párna [1]

Etimológia

A német tájnyelvi Wangkiss szóból, amihez lásd a Wange és a Kissen címszavakat.

Ragozás

vánkos ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset vánkos vánkosok
tárgyeset vánkost vánkosokat
részes eset vánkosnak vánkosoknak
-val/-vel vánkossal vánkosokkal
-ért vánkosért vánkosokért
-vá/-vé vánkossá vánkosokká
-ig vánkosig vánkosokig
-ként vánkosként vánkosokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben vánkosban vánkosokban
-on/-en/-ön vánkoson vánkosokon
-nál/-nél vánkosnál vánkosoknál
-ba/-be vánkosba vánkosokba
-ra/-re vánkosra vánkosokra
-hoz/-hez/-höz vánkoshoz vánkosokhoz
-ból/-ből vánkosból vánkosokból
-ról/-ről vánkosról vánkosokról
-tól/-től vánkostól vánkosoktól
vánkos birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én vánkosom vánkosaim
a te vánkosod vánkosaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
vánkosa vánkosai
a mi vánkosunk vánkosaink
a ti vánkosotok vánkosaitok
az ő vánkosuk vánkosaik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6