Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈveːɡbizoɲiːtvaːɲ]

Főnév

végbizonyítvány

  1. (oktatásügy) Egyetem, főiskola, illetve némely tanfolyam elvégzését igazoló (, képesítést nem adó) bizonyítvány. [1]

Szinonimák

Etimológia

vég +‎ bizonyítvány

Ragozás

végbizonyítvány ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset végbizonyítvány végbizonyítványok
tárgyeset végbizonyítványt végbizonyítványokat
részes eset végbizonyítványnak végbizonyítványoknak
-val/-vel végbizonyítvánnyal végbizonyítványokkal
-ért végbizonyítványért végbizonyítványokért
-vá/-vé végbizonyítvánnyá végbizonyítványokká
-ig végbizonyítványig végbizonyítványokig
-ként végbizonyítványként végbizonyítványokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben végbizonyítványban végbizonyítványokban
-on/-en/-ön végbizonyítványon végbizonyítványokon
-nál/-nél végbizonyítványnál végbizonyítványoknál
-ba/-be végbizonyítványba végbizonyítványokba
-ra/-re végbizonyítványra végbizonyítványokra
-hoz/-hez/-höz végbizonyítványhoz végbizonyítványokhoz
-ból/-ből végbizonyítványból végbizonyítványokból
-ról/-ről végbizonyítványról végbizonyítványokról
-tól/-től végbizonyítványtól végbizonyítványoktól
végbizonyítvány birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én végbizonyítványom végbizonyítványaim
a te végbizonyítványod végbizonyítványaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
végbizonyítványa végbizonyítványai
a mi végbizonyítványunk végbizonyítványaink
a ti végbizonyítványotok végbizonyítványaitok
az ő végbizonyítványuk végbizonyítványaik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6