végbizonyítvány
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈveːɡbizoɲiːtvaːɲ]
Főnév
végbizonyítvány
- (oktatásügy) Egyetem, főiskola, illetve némely tanfolyam elvégzését igazoló (, képesítést nem adó) bizonyítvány. [1]
Szinonimák
Etimológia
vég + bizonyítvány
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | végbizonyítvány | végbizonyítványok |
tárgyeset | végbizonyítványt | végbizonyítványokat |
részes eset | végbizonyítványnak | végbizonyítványoknak |
-val/-vel | végbizonyítvánnyal | végbizonyítványokkal |
-ért | végbizonyítványért | végbizonyítványokért |
-vá/-vé | végbizonyítvánnyá | végbizonyítványokká |
-ig | végbizonyítványig | végbizonyítványokig |
-ként | végbizonyítványként | végbizonyítványokként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | végbizonyítványban | végbizonyítványokban |
-on/-en/-ön | végbizonyítványon | végbizonyítványokon |
-nál/-nél | végbizonyítványnál | végbizonyítványoknál |
-ba/-be | végbizonyítványba | végbizonyítványokba |
-ra/-re | végbizonyítványra | végbizonyítványokra |
-hoz/-hez/-höz | végbizonyítványhoz | végbizonyítványokhoz |
-ból/-ből | végbizonyítványból | végbizonyítványokból |
-ról/-ről | végbizonyítványról | végbizonyítványokról |
-tól/-től | végbizonyítványtól | végbizonyítványoktól |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | végbizonyítványom | végbizonyítványaim |
a te | végbizonyítványod | végbizonyítványaid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
végbizonyítványa | végbizonyítványai |
a mi | végbizonyítványunk | végbizonyítványaink |
a ti | végbizonyítványotok | végbizonyítványaitok |
az ő | végbizonyítványuk | végbizonyítványaik |
Jegyzetek
- ↑ Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6