Német

Kiejtés

  • IPA: /fɛɐ̯knallt/

Melléknév

verknallt (középfok verknallter, felsőfok am verknalltsten)

  1. nagyon szerelmes; belezúgott vkibe[1]

Igealak

verknallt

  1. verknallen múlt idejű alakja

Forrás

  1. verknallt - Duden