Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈvɛtɛmeːɲ]

Főnév

vetemény

  1. Konyhakerti növény. [1]

Származékok

Etimológia

vet +‎ -e- [1]

Ragozás

vetemény ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset vetemény vetemények
tárgyeset veteményt veteményeket
részes eset veteménynek veteményeknek
-val/-vel veteménnyel veteményekkel
-ért veteményért veteményekért
-vá/-vé veteménnyé veteményekké
-ig veteményig veteményekig
-ként veteményként veteményekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben veteményben veteményekben
-on/-en/-ön veteményen veteményeken
-nál/-nél veteménynél veteményeknél
-ba/-be veteménybe veteményekbe
-ra/-re veteményre veteményekre
-hoz/-hez/-höz veteményhez veteményekhez
-ból/-ből veteményből veteményekből
-ról/-ről veteményről veteményekről
-tól/-től veteménytől veteményektől
vetemény birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én veteményem veteményeim
a te veteményed veteményeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
veteménye veteményei
a mi veteményünk veteményeink
a ti veteményetek veteményeitek
az ő veteményük veteményeik

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6