Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈvikaːrijuʃ]

Főnév

vikárius

  1. a megyéspüspök helyettese, illetve a püspökség ügyeit ideiglenesen vezető főpap, püspöki helynök.[1]

Jegyzetek

  1. Lábadi, Károly. Egyházak Alsó-Baranyában és Szlavóniában. Eszék: HunCro Médiaközpont Kft (2012). ISBN 978-953-7366-23-0, 49. o.