állástalan

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈaːlːaːʃtɒlɒn]

Melléknév

állástalan

1. állás nélküli.

Etimológia

állás +‎ -talan, a német stellungslos szó tükörfordítása

Fordítások

Tartalom

angol: unemployed (en)

Gyakoriság

• 3

Forrás

• Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)

Főnév

állástalan

1. Akinek nincs állása.

Fordítások

Tartalom

német: Stellungslose (de) hn

Ragozás

állástalan ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	állástalan	állástalanok
tárgyeset	állástalant	állástalanokat
részes eset	állástalannak	állástalanoknak
-val/-vel	állástalannal	állástalanokkal
-ért	állástalanért	állástalanokért
-vá/-vé	állástalanná	állástalanokká
-ig	állástalanig	állástalanokig
-ként	állástalanként	állástalanokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	állástalanban	állástalanokban
-on/-en/-ön	állástalanon	állástalanokon
-nál/-nél	állástalannál	állástalanoknál
-ba/-be	állástalanba	állástalanokba
-ra/-re	állástalanra	állástalanokra
-hoz/-hez/-höz	állástalanhoz	állástalanokhoz
-ból/-ből	állástalanból	állástalanokból
-ról/-ről	állástalanról	állástalanokról
-tól/-től	állástalantól	állástalanoktól

állástalan birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	állástalanom	állástalanjaim
a te	állástalanod	állástalanjaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	állástalanja	állástalanjai
a mi	állástalanunk	állástalanjaink
a ti	állástalanotok	állástalanjaitok
az ő	állástalanjuk	állástalanjaik

Gyakoriság

• 3

Forrás

• Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)