állás
Kiejtés
Főnév
állás
- Munkahelyi, hivatali alkalmazás.
- Őrhely.
- Felelős állás.
- Helyzet.
- Fedezék.
Etimológia
Fordítások
hivatal, munka
őrhely
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | állás | állások |
tárgyeset | állást | állásokat |
részes eset | állásnak | állásoknak |
-val/-vel | állással | állásokkal |
-ért | állásért | állásokért |
-vá/-vé | állássá | állásokká |
-ig | állásig | állásokig |
-ként | állásként | állásokként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | állásban | állásokban |
-on/-en/-ön | álláson | állásokon |
-nál/-nél | állásnál | állásoknál |
-ba/-be | állásba | állásokba |
-ra/-re | állásra | állásokra |
-hoz/-hez/-höz | álláshoz | állásokhoz |
-ból/-ből | állásból | állásokból |
-ról/-ről | állásról | állásokról |
-tól/-től | állástól | állásoktól |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | állásom | állásaim |
a te | állásod | állásaid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
állása | állásai |
a mi | állásunk | állásaink |
a ti | állásotok | állásaitok |
az ő | állásuk | állásaik |
Szinonimák
Származékok
- állástalan
- (összetételek): alapállás, állásfoglalás, állásháború, álláshalmozás, álláshalmozó, állásharc, álláshely, állásidő, állásközvetítő, állásnélküli, álláspénz, álláspont, állásváltoztatás, állásvesztés, félállás, tényállás