Kiejtés

  • IPA: [ ˈeːrintøːkeːpɛrɲøː]

Főnév

érintőképernyő

  1. (informatika) Az érintőképernyő egy olyan bemeneti és kimeneti eszköz, amely lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy közvetlenül a képernyőn végezzenek műveleteket érintéssel vagy többujjas mozdulatokkal. Az érintőképernyőket széles körben alkalmazzák okostelefonokban, táblagépekben, laptopokban, kioszkokban, és más interaktív kijelzőkön.

Az érintőképernyő működésének alapvető típusai:

  1. Kapacitív érintőképernyő: Az érintést az ujjak által keltett elektromos mezőváltozás alapján érzékeli. Az okostelefonokban leggyakrabban ez a technológia használatos, mivel támogatja a többujjas (multitouch) műveleteket is, mint a csippentés, nagyítás, görgetés.
  2. Rezisztív érintőképernyő: Két vékony réteg között kialakuló feszültségváltozást érzékel, amikor a rétegek érintés hatására összeérnek. Ez a típus érzékenyebb különböző eszközökkel, például stylusszal történő érintésre, de nem támogatja jól a multitouch funkciókat.
  3. Infravörös érintőképernyő: Infravörös sugarak segítségével érzékeli az érintést. Az infravörös szenzorok érzékelik, amikor valami megszakítja az infravörös sugarakat a kijelző előtt.
  4. Akusztikus hullámú érintőképernyő: A kijelző szélein elhelyezett érzékelők figyelik az ultrahang hullámokat, amelyek változását az érintés hozza létre.

Az érintőképernyő előnyei:

  • Közvetlen interakció: A felhasználó közvetlenül érintheti a képernyőn megjelenő elemeket, ami intuitívabb és gyorsabb, mint a hagyományos bemeneti eszközök használata.
  • Multitouch: Támogatja a többujjas mozdulatokat, amelyek speciális parancsokat tesznek lehetővé, mint például a zoomolás vagy forgatás.
  • Egyszerűség: Nincs szükség külön egérre vagy billentyűzetre, ami helytakarékos és kényelmes, különösen mobil eszközök esetében.

Az érintőképernyők széles körben elterjedtek az okostelefonokban, tabletekben, autós infotainment rendszerekben, és interaktív kijelzőkben, mivel egyszerűbbé teszik a felhasználói élményt és a navigációt.

Fordítások